logo_left header_right
     
 BME NTI > Munkatársak > Dr. Csom Gyula > Kutatás

Tudományos kutató tevékenység

 

            Tudományos kutató munkám egész eddigi szakmai életem alatt az atomenergetika, nukleáris technika területére esett, konkrét témáját természetesen befolyásolták azok a szakmai, tudományos problémák, amelyek az adott korszakban aktuálisak voltak hazánkban. Egyetlen olyan téma van, amely az 1960-as évek első felétől egészen mostanáig végig kísérte tudományos tevékenységemet, ez az atomenergia-rendszerek optimális kialakításának és működtetésének lehetőségei, és e lehetőségek bővítése. Természetesen e problematika súlypontjai az ismeretek és a tapasztalatok gazdagodásával kissé folyamatosan változtak, de a lényeges kérdések gyakorlatilag ugyanazok maradtak. Ma is az ezzel kapcsolatos kérdések izgatnak leginkább, természetesen a ma aktuális problémák és feltételek mellett.

            Az 50-es évek utolsó éveiben, a 60-as évek első felében elsősorban a hazai atomenergetika megteremtése, az első atomerőmű megépítése volt érdeklődésünk központjában. Kutatási munkánk középpontjában ennek megfelelően ekkor az atomerőmű villamosenergia-rendszerbe történő beillesztésének és az üzemeltetés optimalizálásának kérdései voltak. 1963-64-ben a szénhidrogénekkel kapcsolatos hazai túlzott illúziók következtében a hazai energetikai szakterületen és a politikában jelentősen visszaesett az atomenergia-hasznosítás támogatottsága, azaz egy átmeneti apály alakult ki. Szakmai ismereteimet ezekben az években részben az izotóptechnika területén kamatoztattam. Ekkor dolgoztam ki az izotóptechnika energetikai területen történő alkalmazását, terveztem meg és építettük meg a Hőerőművek Tanszéken az izotóplaboratóriumot. Kutatási tevékenységem is részben az izotóptechnikai területre esett. Ezekben az években kezdtem el a szén hamutartalmának és fűtőértékének radioaktív sugárzások segítségével történő meghatározását kidolgozni, amelyből aztán kandidátusi disszertációmat is készítettem. Ebben a témában dolgoztam ki első találmányomat is. Közben azonban az atomenergetikai témákról sem mondtam le. A hazai energetikai és gazdaságpolitikusok egy csoportja egyik Szovjetunió-beli látogatásról azzal a hírrel jött haza, hogy a szovjet szakemberek véleménye szerint nem érdemes a mai, a nukleáris üzemanyagot igen rossz hatásfokkal hasznosító termikus reaktorokkal felszerelt atomerőműveket építeni, mert előrehaladott állapotban van annak az atomreaktornak — a gyorsreaktornak — a kifejlesztése, amellyel 15-20 év múlva sokkal fejlettebb atomerőműveket lehet építeni. Az én véleményem az volt, hogy a termikus reaktoroknak egy ilyen atomenergia-rendszerben is helye lehet, különösen a Magyarországhoz hasonló kis országokban. Ennek a véleménynek a bizonyítása céljával kezdtem el a nagy atomenergia-rendszerek, s különösen a termikus és gyorsreaktorokat egyaránt tartalmazó — később meghonosodott szóval, szimbiotikus — atomenergia-rendszerek felépítésének, optimalizálásának vizsgálatát, különösen a nukleáris üzemanyagciklus lehető legjobb megvalósítása szempontjából. Első eredményeimről 1965-ben Moszkvában és 1967-ben Obnyinszkben számoltam be tudományos konferencián. Később e kutatási munkámhoz csatlakozott Fehér Sándor kollégám is.Eredményeimről, eredményeinkről számos publikációban számoltunk be. Ebből a témából írtam az 1988-ban az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvemet, amiért 1999-ben Nívó díjban részesítettek. A könyvben írt új tudományos eredmények megvédése eredményeként kaptam meg a műszaki tudomány doktora fokozatot. A téma iránti érdeklődés — az atomenergia-fejlesztés általános stagnálása következtében — a 80-as évek végétől kezdve átmenetileg jelentősen visszaesett, s az én tevékenységem is más irányba terelődött. A téma a 4. generációs atomerőművek kifejlesztésére irányuló törekvések, a transzmutáció gondolatának felerősödése eredményeként lett újra aktuális az ezredforduló táján. Az MIT által 2003-ban befejezett “The Future of Nuclear Power” című tanulmányában is újra vizsgálat tárgyává tették a szimbiotikus atomenergia-rendszerek kérdését (erről is beszámolok publikációs jegyzetekben szereplő [6.2] tanulmányomban). Újra kezdtük vizsgálni mi is e kérdéskört, s kidolgoztuk a hulladék-recirkulációs szimbiotikus atomenergia-rendszerre vonatkozó elképzelésünket. 2000-ben és 2001-ben számoltunk be első eredményeinkről nemzetközi konferencián. Az előzőek bizonyítják, hogy eme tudományos kutatási munkám, munkánk a 60-as évek második felétől folyamatosan a tudományos kutatás élvonalában volt nemzetközi szinten is. E munka részeként kezdeményezésemre és vezetésemmel kezdődött a 90-es évek utolsó éveiben és folytatódik ma is a nagyaktivitású hulladékokban lévő hosszú felezési idejű radiodizotópok transzmutációjának kutatása az NTI-ben. E kérdés nemzetközi összefogással történő eredményes kutatásának és az azt követő fejlesztésnek jelentősége egyértelmű az atomenergia-hasznosítás távolabbi jövője szempontjából is. Ehhez a témához kapcsolódik legújabb találmányi bejelentésünk, melyre ez évben kaptuk meg a hazai szabadalmi védettséget. Befejezés előtt áll a szabadalom Európai Unió Szabadalmi Hivatala általi megadása, s folyamatban van több országban a szabadalmi eljárás. Ebben a munkában szeretnék résztvenni — amennyire erőm és lehetőségeim engedik — a továbbiakban is.

            Tudományos kutatási tevékenységem további legfontosabb témái, melyeket időben is változó intenzitással folytattam, folytatok, a következők:

- Bór-neutron befogásos rákterápia (BNCT) kutatása Intézetünkben kezdeménye-zésemre és vezetésemmel kezdődött a 80-as évek közepétől. Hazai konzorciumot szerveztem e kérdés széles körű kutatása céljából.

- Atomerőmű szoftver szimulátor fejlesztése vezetésemmel kezdődött az NTI-ben a 80-as évek közepe táján. Az általunk kifejlesztett rendszert rajtunk kívül használják a paksi atomerőműben és néhány külföldi intézetben, illetve egyetemen.

- A speciális atomerőművi műszerek fejlesztésével foglalkozó programunk részeként vezetésemmel dolgoztuk ki a primerköri hűtővíz bórsav-koncentrációját folyamatosan és közvetlenül (mintavételezés nélkül) mérő neutronsugaras műszert, amire magyar szabadalmat is kaptunk.